Megadva magam

Miért is támasztom meg
ágynak dőlő testemet,
nem értem. Megmagyaráznom
nincs kinek, minek.

Ha a szemem behunyom
és csak hallgatom a neszeket
sokkal jobban hatalmába kerít
ami vezérli a lelkemet.

Kibúvik a szög a zsákból,
de letehetem legalább.
Cipeltem eleget, félre vele
árasszon el a totális szabadság.

Képzeletem folyóján
álomcsónakkal sodródva
a varázsvízesés felé
számomra a jó móka.

Ha egyszer felébredek majd
ne emlékezzek semmire
az illúziót nem akarom
elveszteni még egyszer.