Kátyúban

Ülök egy kátyúban.
Nem kényelmes,
nem is érzem
benne jól magam.

Egyszerű belecsúszni,
kikecmeregni már nem.
Jobb lett volna megúszni,
de már későn kesergek.

Ha egy bútt volna az útba,
de száz és ezer,
összevissza, nem sorban
kikerülni is teher.

És bármerre tartok
talpam alatt
ismerős aszfaltot
taposok, vagy sarat.

Mert erre és arra is
mehetek,döntésem
szabad, de előre tudni
hová jutok, nem lehet.

Ma rosszul döntöttem,
s tessék ez az eredmény.
Tengelyem tört s beleestem.
Kimásznom van még remény?