Kinek ez, kinek az

Vagy hallgat,
sunyít és lappang,
vagy fennen hirdeti,
ami jó neki.

Legyen az ostobaság,
ki nem fejtett okosság,
egyre megy, ha kimondja
és nem számít, ha elfojtja.

A magabiztosságot irigylem,
a meggyőződés igényem.
A tévedhetetlenségbe vetett hit,
ami engem elámít.

Csodálom a sziklaszilárd butaságot,
a spontán áradó álnokságot,
de énem leginkább ama közönséget tiszteli
amely e sok zagyva moslékot megeszi.

Akinek se nem pró, pláne nem kontra
fontolgatásra, gondolkodásra semmi gondja,
az már megtalálta privát mennyországát
csak nem találja hozzá a kapukulcsát.

Ő ugyanúgy kirekesztett marad,
mint aki minden álnokságot tagad,
aki köti az ebet a karóhoz,
illőn egy gondolkodóhoz.

Számára „Kánaánt” nem teremt senki,
mert tudni akar, nem pediglen hinni,
nyugtot a bábeli hallgatásban nem nyerhet,
de ezzel másnak nem, csak magának ás vermet.

Az ő igazsága másnak nem fájhat,
hallgatása öntelt hólyagoknak nem árthat,
de bosszantó árnyékként ott lebeg szelleme,
mutatva a Sötétnek, hogyan is kellene.