Kasszandra

Kasszandra átkán osztozom,
megvetnek, ha megmondom
a valót.
A jövőt látom, ha gondolkodom
s a vízióimat a köznek továbbadom
nem álmodom.

Ébren tekeredik nyakam köré a kígyó
s fojtogat, hogy szám szólásra nyíljon
a gyilkos.
Ha kinyögöm tudom mi lesz, ami volt
ennek az alapja lesz, szidalmat harapok
s haragot.

Én nem vagyok jós, csak mozaikrakó
logikus sorrendet fűző-felállító
agyalgó,
ki egyre erősödik a tapasztalataiból
és egyre gyengül, a sok pocskondiából
kapok.

De nem ebben lapul az igazi gond
kitátott ajkam rideg igazat mond
mit összehord,
és tudva előre együtt igazat és valót
hagy maga után nem kis kívánnivalót.
Golyót!