Éjjeli gondolatroham

Átnyúltam a konzerválóitalért
és fülembe suttogott a gyertya
egyetlen titkot el nem árulna
Hosszat húztam nem másért
belőle, hogy testem fájdalma
egy éjszakára magamra hagyhatna.

Hátul az őrült Muszorgszkij
tárlata nyílt meg a lemezjátszón
halkan, ám aludni vágyó
idegei szerint a belépti díj
drágának bizonyult, de tenyérbemászón,
így se állítottam a hangerőszabályzón.

Állandó lakos királynő
alvást színlelt sikertelen
kedves vendég eme helye
pillanatnyi rohamok átívelő,
de bizonytalan kézzel
a hangok közt rendet teremtett.

Magára vállalta a családi békekötést,
persze úgy a szép, ha hálaszó nem volt
így kitöltetlen hagyhatta a sort,
ahol látszólag ellenérdekű félként
a fegyverletételnek kihagyva megannyi pont
jelezte, mit és azt is, mit nem hagy.

Túl rövid az éjjel a kopár hegyen
a szellemek a sötéthez ragaszkodva
agytekervényeimbe kapaszkodva,
döntöttek a fejembe maradás mellett
s bent minden idegszálat lehangolva
szólalt meg kezük alatt a téboly-szimfónia.