Hígított tintával is lehet
olyan maradandót alkotni,
mint kiömlő vérrel
s még könnyebb is felmosni.
A föld sem szívja magába,
nem úgy az életnedvet
s más már nem is látja,
más könnyen is felejt.
A tettes igyekszik,
a tanú, még ehhez is lusta,
a szemének sem mindig hisz
a mozaikot kirakni nem futja.
S ha nem vöröslik a mező
olybá tűnhet el nem esett senki,
minden jól van, nincs bökkenő,
hol abbamaradt, onnan lehet folytatni.
De én megfestem vizezett tintával
mégsem mossa le az Isten sem,
feljegyzem, arra mit gyertyalánggal
bárki hipp-hopp eltüntethetne.
Mert a gyász, csak az élőt gyötri,
de a kollektív emlékekből nemzedékek,
ha akarnak, tudnak majd okulni
ezért megosztom mind, mit feljegyzek.
Hígítom a tollfestéket
legyen elég a hosszú krónikákra
ki kívánja, hogy védve legyen vére
undorral emlékezhessen a mára.
Találjon szépet, ha belebotlik,
keresse a jót, a nemest,
de tudja okát, ha csalódik
feltették már ama/eme lemezt.
olyan maradandót alkotni,
mint kiömlő vérrel
s még könnyebb is felmosni.
A föld sem szívja magába,
nem úgy az életnedvet
s más már nem is látja,
más könnyen is felejt.
A tettes igyekszik,
a tanú, még ehhez is lusta,
a szemének sem mindig hisz
a mozaikot kirakni nem futja.
S ha nem vöröslik a mező
olybá tűnhet el nem esett senki,
minden jól van, nincs bökkenő,
hol abbamaradt, onnan lehet folytatni.
De én megfestem vizezett tintával
mégsem mossa le az Isten sem,
feljegyzem, arra mit gyertyalánggal
bárki hipp-hopp eltüntethetne.
Mert a gyász, csak az élőt gyötri,
de a kollektív emlékekből nemzedékek,
ha akarnak, tudnak majd okulni
ezért megosztom mind, mit feljegyzek.
Hígítom a tollfestéket
legyen elég a hosszú krónikákra
ki kívánja, hogy védve legyen vére
undorral emlékezhessen a mára.
Találjon szépet, ha belebotlik,
keresse a jót, a nemest,
de tudja okát, ha csalódik
feltették már ama/eme lemezt.