Harapófogóban

Mikor ér véget a turáni átok,
hagyják izraeli kémaknászok
nemzetrontó tevékenységüket
abba már?

Mikor mondhatjuk hátradőlve, elmúlt
a szláv veszély, s több szőröstalpút
igaz szittya-magyar harcos útjába
nem sodor a szél?

Mikor győzzük le a fél világot,
míg másik fele mormol imádságot
sorra ne kerüljön, fürkészve arcunk
s összeborzolt szemöldökünk?

Mikor döbben rá Európa minden népe,
újjáírt szabályaink, minden területére
nyomorult életükre érvényesebbek,
mint a látszólag működők?

Mikor retten a hó, a fagy meg
és legfőképpen maga az Isten,
nekünk jár, mi más népeknek nincsen,
sőt annál is több?

Mikor rendel ma az orvos,
a beutaló nagyon fontos,
karantént körénk miért húztak?
Mi voltunk?