Gombhoz a kabátot

Fázós jószág az ember
kabát nélkül
megveszi az Isten hidege.

Bebugyolálja magát,
orra se látszik
biztonságot kreál.

Szorosan összehúzza
tartja, míg elgémberedik
újításként rá gombot varrna.

A gombot a kabátra
a helyes sorrend ez,
véletlenül sem fordítva.

A kapkodó bolond csak
cselekszik előbb,
mint, hogy gondolkodna.

Utána nem győzi kibogozni
az egymáshoz szőtt szálakat
így kénytelen széjjelvágni.

Bármennyire is bólogatunk
olvasva e sorokat
meg mélyen nem hatódunk.

Olyan szokásos lett a káosz,
hétköznapi a bizonytalanság
és ez állandósult nálunk.

Ha valaki nem érzi a „Hogyan”-t
a száraz paragrafusok logikájukkal
segítenek megkeresni a járható utat.

Ez az opció megszűnt egyelőre
zsinórmértéket nem alkalmazhatunk
köpte képünkbe a legfőbb törvény őre.

Ma az utolsó szeget verték Pandóra
fogoly jogokkal teli szelencéjébe,
nem is szabadulnak ki onnan soha.

Ki magának önigazolást keresett,
saját csapdájába esett és ott vész
el nem sajátíthatja a rendszerszemléletet.

Annyiszor vágták le és varrták fel a gombot,
vagy a kabátot, már nem tudom, tudják
talán kabát nélkül viselnénk már kevesebb gondot.