Fura fajzat

Az izgalom a tetőfokára hágott.
A szabad-villás lengőkapcsoló a pofába vágott.
Hogy ilyen eszköz létezik-e egyáltalán,
számomra mindenek elé helyezkedő talány.

Azt mondják szakszerűen dugaszoló aljzat
más néven konnektor, a fura külsejű fajzat
becses elnevezése ezen az elvadult tájon,
két napig mondogattam magamban, de már vágom.

A történetben ott tartanék éppen,
mikor bekerítettem, és megmarkoltam szépen
a kétlukú szörnyeteg félelmetes gigáját
s beletömtem a vasat, mint gazda a libáját.

Kicsit erőltetett, és elcsúszott hasonlat
- magamfajta fűzfapoéta örül, ha dalolhat -
kerestem a kifejezést az egyesülésre
olyat, mi okot adhat derültségre.

Mi történt, ki nem találnák:
céltáblának arcomat használták!
Beleröhögtek a közepibe,
össze vagyok omolva tőle.

Be kell, hogy valljam
egykettőre összerogytam.
Kihúztam hát belőle a dugót
ráengedni szándékoztam, mi nyomott.

Ott lenn egészen hólyagtájékon
annál jobban feszít, minél többet iszom.
Gondoltam véget vetek e rút életnek,
hogy nem sikerült köszönhetem a szerencsének.

A villanyszámlát kifizetni csesztem
áram helyett az italba fektettem
ki is kapcsolták csendben, serényen,
a konnektorba pisilést pont ezért túléltem.