Fogság

Távol az otthon melegétől
eszem édes kenyerét
az ideológiai rabságnak,
s nem lelem rácsom reszelőjét.

Béklyó a lábamon,
Bilincs a kezemen,
Abroncs az agyamon,
Kötés a szememen.

Vergődöm csupán,
összekötözött lepedőkön
leereszkedve a börtön falán,
nem leszek több, mint rab e földön.

Ha át jutok is a falakon
sem leszek szabad.
Mire átmászok a falakon
már nem leszek magam.