Fasor széle igen sűrű

Az emlékezés mételyén
erőt vett az émelygés
és a temető kapuja helyett
kerestem egy nyugalmasabb helyet.

Köztemető, áruházlánc
szertenézek, sehol egy sánc
mögöttük, mellettük erdő, tisztás
közöttük kitaposott „aszfaltjárás”

Kamionok itt tolonganak
éjjel-nappal minden munkanap,
a tenger árut leborítva
raktárgazdát kiborítva.

Kell ám a bóvli, kacat
a vevő cikáz, a gyártó kacag.
Van még pénz elegendő.
Ni hogy vásárol a halandó!

De tapasztalatom, hogy ne feledjem
a természetet célba vettem,
vetemedve egy rövid sétára,
elindultam, de mit láttam...

Ezekkel a sofőrökkel baj van,
pláne hogyha kocsijukban vaj van,
meg kroaszán, nesztea és kóla
a csomagolás, mind az árokba górva.

Persze nem tudom bizonyítani
mindezt csak ők képesek kidobni,
de több hulladék hevert szerteszéjjel
mint ahány csillag ragyog az égen éjjel.

Valamiért mind ugyanazon
a 200 méter hosszú szakaszon.
Pont ahol a kamionsor állni szok
így a medve bőrére nem előre iszok.

Lehet, hogy szemétdíjat fizetni
képtelen, vagy dacoló gigerli
hozta ide óriás gumiabroncsát,
ablaktörlőjét, olajosflakonját.

Körülnézek. Egy teszkó nini!
Ott szokták pénzért átvenni
a sörösdobozt, pillepalackot.
Idehordnák a hulladékgyémántot?

A gyanúsítgatással végzek
megszületett már az ítélet.
Szerintem igénytelen emberek voltak,
kik az út szélére szemetet szórtak.

Fellebbezésnek itt helye nincs,
de az igazi büntetésnek sincs,
e jelenség meg ugyan kit botránkoztat,
hát nem így van hős fiai ez országnak?