Elvileg karácsony

A folyamatos zsongás-bongás,
nyüzsgés, tolongás, rohangálás
megzavarta a szendergő halált,
ki álmából felriadva útnak indult.

Találkozott türelmetlen sofőrel,
olyannal, aki a megrendelésekkel
száguldott, hogy hamar végezzen,
és képzeljék sikerült:megboldogult.

Aztán üzletről üzletre caplató
kora miatt egyre jobban fáradó,
magas vérnyomásos szívében,
szeretet helyett befészkelt az infarktus.

Lefogta szemeit annak a két részeg
pacáknak ki a kezébe kést vett,
mámoros vitájukat lezárandó.
Könnyedén teljesült kivánságuk.

Ha már kiruccant a kaszás
belefért még egy látogatás
depressziós magányosoknál.
Az aszfalton látszik még krétanyomuk.

Járt autópályán, közölte az újság,
kocsival hánykolódó fiatalság
felelőtlen keringőjét megtapsolta,
már csak a sírásóknak van dolguk.

Kutyaéberséggel alszik a végzet,
nem pihenhet, hisz soha nem végzett,
ám lendülettesebben suhogtatja kaszáját,
ha indokolatlanul újra és újra megzavarjuk.

Erre karácsony tájékán számos példa akad,
s ez az eszetlenségből, nem szeretetből fakad.
Ha megértenénk az ünnep üzenetét végre,
többen alkothatnánk a fa körül koszorút.