E-re végződő utolsó sorok

Kipendült az idő
a sátor lekerült,
a medence szabad,
de az átjárás nem.

Nyitva áll az ajtó,
mint lepkét a fény
bevonzott
szép csendesen.

„Legközelebb a bejáratot
legyen szíves használni!”
hangzott a felvilágosító.
Összerezzentem.

Mert a színes információ
parancsnak is beillett,
ereimben a vér megfordult,
úgy berittyentettem.

A büfé - melyen átgázoltam,
az volt, ha nem mondtam volna
vendégeit nem zavartam
hisz kongott üresen.

E kedves stílus nem vonz
és nem vagyok vele egyedül,
hisz megtett mindent hogy
nagy ívben én is elkerüljem.