Délután van

Délután van és még nem írtam semmit.
Vágtam fát, mosogattam,
de előbb kiettem az edényből a nokedlit,
a stelázsit suvikszoltam
legalábbis “azt” annak szólítani dívik.

Aztán, vagy mindezek előtt, elmentem a boltba
és pechemre nyitva volt, cipekedtem egy sort.
Hazatérve az otthon, édes otthonba
jutalomból letörölhettem a port.

Hatékony voltam háztartásilag
ehhez kétség sem férhet,
de belül csipked, rugdos a múzsa
s követeli a napi verset.

Ha nem írok bent fáj
ha írok kint, gondoskodnak róla
még ha elkerül kellem s báj
elemi ösztöne kezemnek, hogy a sorokat rója.

Ha tevékenységétől dőrén eltiltom
fellázad ellenem s matatni kezd
sokszor ezzel kellemetlen helyzetbe hoz
mikor széles világnak mutat egy fityeszt.