Borítás

Őszintének lenni nem könnyű
ő szinte a lehetőségbe is beleőrül,
amaz kizárja az opciót
s hangosra csavarja a rádiót.

Az egyiket belül mardossa,
a másik nagy ívben lefossa,
most én voltam szabad szájú
hisz lelkem egy moslékos vályú.

Keveredik benne felemás érzés
magasztos dicséret és vérig sértés.
De időnként kiborítom a tartalmát
kiterjedni engedem a józan ész hatalmát.

Mert nem lehet érzéseink koloncát
mosatlanul viselni hosszú éveken át.
A magunkra pakolni engedett terhet
jobb lesz időnként a földhöz verned.

E versem a lamentálókat célozza
a másik tábor az egészet fel sem fogja.
Bátorításra így nem szorul,
csak aki másra tekintettel nem nyomul.