Egyszer az évben
sikerült elérnem
végre
a bőrét nap érje
jöjjön ki a szabad térbe
Evetke.
Mit ad Isten,
mert napfényt nem
éppen,
pőrére vetkőzve
az árnyék ahogy érte
csak tűrte.
Ennyit erről – gondoltam,
lassan összepakoltam.
A vihart
összkomfortos házamban
türelmesen bevártam.
Jól bekavart.
sikerült elérnem
végre
a bőrét nap érje
jöjjön ki a szabad térbe
Evetke.
Mit ad Isten,
mert napfényt nem
éppen,
pőrére vetkőzve
az árnyék ahogy érte
csak tűrte.
Ennyit erről – gondoltam,
lassan összepakoltam.
A vihart
összkomfortos házamban
türelmesen bevártam.
Jól bekavart.