Apám születésnapjára

Apám ma töltötte volna be a hatvannégyet,
de két hónappal ezelőtt másként lépett,
Fogta magát és elhalálozott,
de nem úgy tervezte a napot.

Felkelt, meglehetős jó kedvvel,
otthon mosolyogva köszönt el
s mikor legközelebb láttam
már nem ő volt, csak az árnya.

Csak feküdt ott a földön kitátott szájjal,
a mentősök pumpálták jelentős elánnal,
nem sajnálták a gyógyszert,
alkalmazták a “Módszert”.

De bárkit feltámasztani holtából,
ha jól silabizáltam ki a Bibliából,
eddig csak egynek sikerült
s a padlón nem az az “Egy” ült.

Még ha hitt volna benne az “Öreg”
ez őt, akkor ott sem menti meg.
Élete napjai épp akkor kiteltek,
ezért lett ily hamar vége a mesének.