A szombat, mint olyan

Kifutott egy nap az ujjaim közül
nem kaptam utána
nem lett ujj-csápjaimból ököl,
összeszorult tenyér gombóc,
megtartása nem volt vágyam.

Engedtem előttem hadd peregjen
céltalan, de nem hasztalan
az idő, minek fogytát remegve
lesem nem túl lelkesen folyton
s olykor emiatt bánatom parttalan.

Ma a sokadszorra engedtem
kerítsenek hatalmukba igényeim
s ne rettegjek, ha fejem leteszem
dologidőben s horkolok picit
közben lestem,ahogy lopóznak gyermekeim.

És én hagytam, hogy legyőzzön
a tespedés ízű szombat
elfogadtam, hogy ne követelőzzön
tovább az ölembe vetett ajándékát
s pihentem, nem tehettem hasznosabbat.