50 éves a kazetta

Nyúlik és beakad,
de tű nem szalad
kasul-keresztbe
s befér a zsebedbe.

Csévélni órákig,
számlálót bámulni
nem két tenyér közt
vigyázni a lemezt.

Kicsi, de nem tiszta
hallgatva elnyúl' na!
30-as, 60-as 90-es
és 120-as is létezett.

A kérészéletű kompakt
lemezek csilloghatnak
de a karc s a mágnes
pusztítást visz végbe.

Elveszítik a hangjukat,
az orsós magnó jót mulat,
de őt hordozni, termetes
alakját ölelni nehézkes.

A lemez nagy és törik,
könnyen karcolódik,
kényes-fényes portéka,
de csodás a játéka.

A cédé természetellenes
olyannyira tökéletes,
de kényes, hamar vásik
viszont olcsó, ott a másik.

Hanem a kazetta az ám
az igazi szín a palettán.
Tartós és igénytelen,
cipelni nem lehet teher.

Minősége? Elfogadok kritikát.
Kis alapzaj mindenhez dukál.
De zsebbe fér tucatnyi
egész éjjel lehet mulatni.

Ha szakad ragasztható
ha beakad, kiakasztható.
Rögzített programot, zenét
rádiójátékot, operát, mesét.

Kabarét jó vaskosat,
„Tekerd vissza a Markosat!”
Tévéből a filmek hangját
élvezhessék, kik nem látták.

Ötven évvel háta megett
népszerűsége visszaesett.
Ötven év, az egy fél század
lesz-e vajh még ily utánzat?!