Csillogva hintázik, anyja az olvadó jégcsap s hopp a cseppecske a pocsétába toccsan. Társai megelőzték napmelegtől engedve s már csak ő hiányzott a cseppecske tengerbe. Tócsagróf, pocsolya-birodalma határait, a tavaszias napsütés melege tolja ki. Nagyobbra és nagyobbra olybá, hogy duzzadni kezdett latyakfolyóvá. Csatornapálya sejtelmes bája olvadékvíz halálából szálló pára homályába sok kanális befut, minden kósza erecske egy mederbe jut. Kanális patakba szalad, azt a folyó várja, hosszú útja során, eh be sok víz táplálja. Erecskék, kisebb, nagyobb patakok, barlangi források ti is mind ide szaladtok. Csak a hossza az mi meghatározza, mily hatalmas folyammá gondozza a bő vízgyűjtő az apró cseppecskét. Megcsinálta a nyarat, látják a kis “fecskét”! |