Viasz

Lecseppent a viasz az abroszra
az ünnepi terítőre s rádermedt.
Ott éktelenkedett aztán naphosszat
elárulva önnönmagával bűnömet.

Mert tüzeskedni imádok
a tiltás ellenére,
ha tehetem gyertyázok,
úgy vágyom fényére.

Gyufa került,
gyertya is akadt
a szoba kiürült,
kedvem kifakadt.

Az ajtózárással
teljesen szinkronban
sercegő lobbanással
kezemben gyufa robbant.

A láng nyelvével
megcsiklandozta a kanócot,
a kísértésnek az engedett
s a vörös kakas belekarmolt.

Lassan felengedett
a megszilárdult viasz.
Elmúlására egyetlen
okot találtam, mint vigaszt.

Ahogy teste elsorvadt
a fény úgy töltött be mindent,
de azzal, hogy elolvadt
nem szűnt meg létezni végleg.

Gyönyörködtetve halmazállapotot,
alakot váltott lágyan,
új testéből remegő kezem kipocsolt

nem egy cseppet. Százat.