Évfordulóra

Tegnap egy éve, hogy hajnalban
megcsörrent a telefon.
Úgy ahogy ilyenkor szokott.
Nem később, nem halkabban.
Tudtuk, rossz híreket hozott.

Egy élet végére pont került.
A zárójel bezárva.
A történet nem vidáman zárult.
A főszereplő teste kihűlt,
s elé egy új élet ígérete tárult.

Sejtettük, éreztük nem áll
már ettől túlontúl távol.
Gyászunkba megnyugvás vegyült,
mert megváltás volt neki a halál
kivezette, így sok szenvedést elkerült.

  Más felett nem mondhatok ítéletet,
de azért vak s süket nem vagyok
az állapot melyben fuldokolt
kilátástalan, fájdalmas és embertelen.
Kínlódva, zihálva élt meg minden napot.

Könnyen lezárjuk ezt magunkban.
„Jobb volt ez így neki.”
Gyarlók módján mit is hazudnánk ?!
Tettük ezt akkor és most is valójában.
Mintha ezzel feltámaszthatnánk.