Veritas

Győzött az igazság! 
Victory?
Már a kérdés is plátói
Lelkesítő csacskaság.

  Ha azt mondom reggel
kivirradt,
ha izzik még a pirkadat,
valót csak akkor állítok ezzel.

De ugyanez este már
alkonyatkor
mikor a sötét honol
már merő hazugság.

  A bűnre fény derült
60 napja
de a banda marka tartja
az elvtársat, az egyszerűt.

Tettére se bocsánat
se gyógyír,
de még büntetés sincs
ez leginkább a gyalázat.

  Azt vesztette el szegény pára csak
ami sose volt.
Egyéb erényt,tudást sem birtokolt.
Már rég irigy álmot szőve kushad.

  Viktoriánus marionettként karját
vezette,
ügyetlen bábszínész kinevettette,
mert a mesében erőltette az írást.

  Zsinórokon bábot rángatni szépen
nem könnyű,
még ha azt maga a győztes nevezetű
ejtette ki most, de eddig tartotta kezében.

  Kire sem a rendező, sem a dramaturg
nem tudott
hatni, így fájó szívvel, de kereket oldott.
Így magában, magától teljesen elvadult.

  Igazságot akarnok soha
el nem ismer,
fel nem fog, a gazember.
Nem lesz ő oly ostoba.

Hanem keres egy alkalmas balekot
maga helyett,
kit a köz a kettős beszéd miatt megvet,
majd eltolva “ezt”, szabadítja fel az országot.

Hol ott az igazság, ahol hősnek járó
babért
nem a levesébe veti, hanem alátartja fejét,
megkülönböztetve ki nemes, ki alávaló.

Nem a valóság az igazság! Tévedés
ne essen!
Inkább szégyenkezni tessen,
hová vezetett az ilyen elnöklés!

  Nyomatékosítva megértetett
tettek
soha még igazak nem lettek,
attól, hogy hazudták azt ezrek.

  Okozatból, motívumra, csak jellemes
ember,
olyan következtethet helyesen
kiben a népbizalom meg sem rezzen.

Nem rezgés, hanem földrengés az
kérem,
ha apánk enged útnak hamis pénzzel,
s elköltéséhez még jó tanácsot is ad.

Ehhez kell csak eredendő gátlástalanság
mélyről fakadó,
hazug vörös fület s arcot sápadtra borító, 
undorító, égbekiáltó igazságtalanság. 

A kéjutazásnak vége. Látszólag. Vesszőfutás
nem lesz.
Alanyunk társas utazáson részt vesz,
hol a végén beígért a szerecsen mosdatás.