A szavak szigonya,
a közöny iszonya,
más kínos vigyora,
sem riasztja őt.
A jéghideg verem,
néki forró terem,
egy békés szelet,
mely megnyugtatja őt.
A gátlást fosztóképzővel,
empátiát alig-mértékkel,
szégyent vastag bőrrel
prímán álcázza ő.
Szégyenérzet nem gyötri,
hamut fejére nem önti,
az igazságot képen köpi,
látszólag megteheti ő.
Ó pedig ha tudná ő,
természete dermesztő,
ugyan de nem rémisztő,
inkább szánalmas ő, ő, ő!
a közöny iszonya,
más kínos vigyora,
sem riasztja őt.
A jéghideg verem,
néki forró terem,
egy békés szelet,
mely megnyugtatja őt.
A gátlást fosztóképzővel,
empátiát alig-mértékkel,
szégyent vastag bőrrel
prímán álcázza ő.
Szégyenérzet nem gyötri,
hamut fejére nem önti,
az igazságot képen köpi,
látszólag megteheti ő.
Ó pedig ha tudná ő,
természete dermesztő,
ugyan de nem rémisztő,
inkább szánalmas ő, ő, ő!