Utcaseprés

Alig, hogy cirokseprőt
kezébe kapta,
az egész úton elterülő
aszfaltot cirógatta.

A szegély melletti sávra
kotorta most,
az emberi lét haszna
bizonyítékát; a koszt.

Másik mester vesszővel
paskolta a síneket.
„Minek görbül, úgy kell ennek!”
sorolta az érveket.

Szállt a por, párát játszott,
mint ahogy forró föld gőzölög.
A venyige dorombolva cicázott
az érintetlen szenny fölött.

Kisebb mocsok nem termett,
csak átrendeződött,
szépen elegyengetve a retket
a slendriánság győzött.