Átlátszó fehér

Átlátszó-e a fehér
nem kardinális kérdés,
de nem árt tenni pontot
s ezzel lezárni a gondot.

Mert átlátszóra írni,
ha a költő inni
hozzáfog, kivitelezhető,
de nem éppen nyerő.

Mert elfogy az itóka
s a sok irkafirka
ciróka-maróka a semmin
rosszul mutat azon a cetlin.

Leginkább írásvetítő fóliához
hasonlatos mutatványhoz
közelít a szimpla megoldás,
egy kis csalás és ámítás.

Nem látszik át, bármennyire
nem tesszük a színek sorrendjébe.
Igaz, a fehér eléggé semleges,
bár e kirekesztés nem tisztességes.

Azért mert valami, alig az ami,
a harsánnyal tud harmonizálni,
még létezik, tagadni kár,
a világos is, és a halovány.

De az átlátszó csak annyit tud,
róla a szín s figura szemünkbe jut,
fel nem tartóztatja magán,
mi elé helyezték, vagy éppen rá.

Ugyanezt egy fehér lappal
meg bárki hiába próbálhat.
Eltakar mit tud a gyáva,
evvel volnánk gazdagak?

Az átlátszó láttatni engedi -
e különbség hát a lényegi -
a fehéret, ugyanezt viszont
a fehérről nem állít, csak bolond.