Tegnap lév, Ma már nem lév

Fellegek ura, magasság hercege!
Ó Ikarosz, kit Malévnak neveztek!
Ne száguldj, dübörögj, ne repülj magasra
mert a földi és az égi Nap javadra
semmit nem szavazna.

Egyikőjük, vajh melyik, a szárnyad szegi
a lenti, a felemelkedés zálogát veszi
s teszi el magának, más mint ő ne merjen szárnyalni
ő akarja az eget és a földet is uralni
és sikerült is neki!

  Az égőn ragyogó elemészt mindent, ki ostromolja.
A másik, nem titkolt szándékkal a hátadra
a szárnyat könnyen olvadó viasszal ragasztja.
Megnyugtat: menni fog! Aztán hajszol a magasba.
Vesztedet akarja!

  Nem véletlen volt, el akart apádtól marni,
elkövetett mindent, hogy ne akarj hallgatni
a bölcsre. Így hatalmat szerzett feletted, uralni
saját céljára tartalékod gátlás nélkül felhasználni
volt célja az igazi.

  A tüzestől féltél, aki soha nem hívogatott,
nem attól, ki vesztedbe mosolyogva hajszolt
magasra a tűz felé, de jó kapitányt nem adott,
sem egy hirtelen manőverre elég üzemanyagot.
De adott hamis öntudatot.

  "Csak vállalj többet, erős vagy, kedvelnek!”
Nem baj, hogy drága vagy ellent a versenynek
állni nem tudsz, de javát a veszteségednek
a napkirály birodalma a börzének
nem vallotta be.

  A papír elbír sokat. Csaknem mindent.
A kérdés csak annyi ezért ki mit fizet.
Neked hazudtak, nekünk is, miért ne hittük volna
hisz egy rendes országban nem a népek dolga
a repültetés gondja.

  Működő országok hitelezői napkirály nyelvén
nem, csak a gazdaság, a számok nyelvén
szeretnek beszélni, s lám ők még most is köröznek
s bármennyire szeretné napkirály elhitetni, nem röhögnek
zuhanásodon markukba.

  Szép herceg, dicső herceg! Hány éven
keresztül kápráztattad a büszke néped.
Csodálva figyeltük sok biztonságos géped
s most mi ugyanúgy szereztünk szívünkön léket,
s zuhanunk veled.