Szorongás

El nem vetett magvak
elsorvadt csírája,
ki sem nyílt virágnak,
elillant illata.

Szintelen szivárvány,
fakó húrjai,
szétfoszlott felhőnek,
felszáradt cseppjei.

Békés vad tengernek,
kisimult fodrai,
sosem volt viharnak,
fénytelen villámi.

Feledett barátság,
elégett fotói,
emberi bölcsesség,
elrejtett hamvai.

Minden más, mint ami
és nem az, hanem más.
Jobb erre nem gondolni,
ezt tudni kész csalódás.

Mi képes, fog is változni
csak a pillanatnyi örök,
emiatt nem szorongni:
a cél mindenek fölött.