Szervét Mihály

Volt, ahogyan volt.
Sokáig.
Álságos porond
szolgái
kérdésektől rettegtek.

De feltették azokat.
Vártak.
Tűzbe válaszokat
csomagoltak,
fegyverekkel üzentek

Mindkét fél izzott.
Dühtől
egyik, máglyát karolt
büszkeségből
a másik dísze az eszmének.

A nagy reformátor
ölte meg.
Genfi galambdúcából
engedte el
lakomára a keselyüket.

A testtel, a hit nem enyészett
együtt.
A barátból képzett ellenséget
tiszteljük,
ha Kálvin nem is tette.