Semmi esély

Semmi esély a változásra.
A magamfajták megettek.
Nem látták mit cselekedtek,
harapdáltak egyre-másra.

Nem kaptak rá utasítást.
Belülről fakadt a vágy.
Lappangó, puha, lágy:
a legkiválóbb buzdítás.

Nem lehetett igazam.
Sok lúd esete.
Mikor elestem
még suhogott a kasza.

A vér színében mosdottak,
de csak továbbszennyeződtek.
Nekik egy bűnbak kellett,
így kineveztek mocskosnak.

Nekik daloltam kedvesen,
verseimet intéztem hozzájuk.
Ha egymás hangját halljuk,
erősebbek leszünk – véltem.

Emberi hang halk a korbácsnak
veszett zuhogásához képest.
Sorsunk így lesz kínkeserves,
mert vakon esünk egymásnak.

Vagy nem enyémek voltak,
vagy én nem voltam övék,
de nem oszlott fel a sötét,
mely közibünk tottyant.

Ha majd támadni kell,
az ellent felismerik,
vagy a barátban lelik
azt ilyen szemekkel?

Nem vagyok kíváncsi
a gyászos eredményre.
Nem estem kétségbe,
nem vagyok akárki.

De hagyom tisztuljon
az agyakból a szenny.
Nem maradhat csepp sem,
hogy kötelet hurkoljon.

Szabad szellem érdemli,
szárnyalhasson kedvére.
De a rab fogolynak testvére,
míg azonos egymást nem érti.