Sancho, te bolond!

Nem a gazdád, te vagy bolond Sancho!
Követed hagymázas álmaitól vezérelt
gazdád, kinek célja visszahozni a lovagkort.
A kort, hol homályos terveket vezérelv
használhatatlan kacattá össze-vissza kovácsol?!

Nem a gazdád, te vagy bolond Sancho!
Cipeled ócska pajzsát, törött dárdáját?
Követed, aki szolganépét unortodox módon
tereli, hogy találja meg mind az ő mocsárját
melybe dagonya közben belefulladjon?!

Nem a gazdád, te vagy bolond Sancho!
Nem lököd ki a nyeregből, arcába vizet nem locsolsz.
Ébredjen már fel a tökkelütöttje ebből a rémálomból,
és vegye tudomásul, te mint a nép gyermeke parancsolsz
és nem ő, amit elejétől tévedésből gondol.

Nem a gazdád, te vagy bolond Sancho!
Nyakadba veszed, ha szegény Rosinante kimúlik?
Magad akarsz lenni a teherhordó?
Nincs elegendő málhád, mitől a hajad ím kihullik,
még elfér derekadon egy-két teli boroshordó?

Nem a gazdád, te vagy bolond Sancho!
Magad szántasz, magad vetsz és aratsz
és magad adod be az állami jattot,
mikor látod elmúlatja, aki rád mondja paraszt
aki semmibe néz, vagy annyiba, mint egy bohócot.

Nem a gazdád, te vagy bolond Sancho!
Dulcinea nem az aminek látszik,
gazdád a szerelmes vak amorózó
akármit is pofázik
veszedelmes, töketlen szívrablót játszó.

Nem a gazdád, te vagy bolond Sancho!
Feltetted magadnak, meddig tűrsz még?
Bírsz még több terhet cipelni Sancho?
Megaláztatásod, elnyomásodból nem elég?
Ha nem, nem a gazdád, te vagy bolond Sancho!