Romokban

Én sem ülni, sem állni nem tudok,
de szerintem legolcsóbban én
vagyok, ki a mai kirándulást
megúsztam, így kuncogok
a többiek botlásán, csetlésén,
mit dirigál nekik a fáradás.

Úgy híven, szokásunkhoz
hirtelen kapva magunkat
edzetlenül Bükköt támadtunk.
Képest az arányainkhoz,
momentán az ormokat
létra nélkül ostromoltuk.

  Elmaradt a „falbontó” ágyútűz,
az ellent ki nem éheztettük
mely külön is sikerrel járt volna.
Most nyelhetjük azt a bűzt,
melyet ereget elgyötört testünk,
a biokémiának hűen adózva.

  Izomláz hahaha, vízhólyag hehehe!
Sáros ruha, lyukas cipő, szakadt zokni,
véreres tekintet, emelhetetlen tagok.
Ennyi a mai kirándulás egyenlege.
A látnivaló sem tudott kárpótolni
ráadásként, mert elnéztük az évszakot.

Szilvásvárad, Istállós, Szalajka,!
Ég veletek gyakorlott hóhérok!
Megtettétek dolgotok, mehettek!
Lomha testünk rövid Canossája,
magunk nyakába akasztott hurok.
Leletekre írva megőrizzük emléketek.