Egy csapással próbáltam megölni őket.
Egy nagy kalapáccsal a szenvedésüket
elvenni a pillanat tört része alatt.
a négy kicsit, ki miattunk árván maradt.
Befészkelt a házba egy egérfamília.
Mentségünkre legyen mondva,
mindent elkövettünk kelepcébe,
hogy ejthessünk őket lehetőleg élve.
Sikerült is fülön csípni a sok kis zsiványt
az nagyját élve, de volt ki a tortúrát
sajnos nem úszta meg ép bőrrel
s ez épp az anya volt ki befészkelt.
Rátettem a könnyű papírdobozt,
de túl nehéznek mutatkozott
és nem tetszhalált, de valóságost
halt szegény. Nem játszott sajnos.
A doboz alján a papírfoszlányok közt
az a bizonyos négy pici nyöszörgött,
kinek anyja nélkül nem órái,
maradtak csupán rövid percei.
Döntenünk kellett, hagyjuk veszni
őket éhen, mint akit a harag vezérel,
hogy hajlékába társbérletbe
engedélye nélkül költözni mert.
Vagy legyünk irgalmasak véres kézzel
s kegyesen vegyük elejét a szenvedésnek.
Utóbbi mellett tettük le a voksot
mert egérdajkálásra esély sem volt.
Törpehörcsögre vágyott az egyik ivadék.
Megkapta, benne a felelősség fejlődjék.
Nem véletlenül, néhány napja
gyarapodott a fészek alja.
Csupaszon, vakon kezdték pályájuk,
Mint akiknek származásuk miatt sanszuk
sem volt megérni a másnapot,
de a sors más lapot dobott.
Ők rabnak születtek, úgy is halnak meg,
parancsolunk nekik, nem mint egy szabad egérnek.
"De olyan cukik!" Milyen cukik, de tényleg?
Olyan cukik, mint akiket én magam öltem meg.
Olyan gyámoltalanok, kiszolgáltatottak
de bezárva nem motoznak, nem rágnak
megijednünk nem kell, nem szaladnak
át előttünk a fürdőszobában váratlan.
Rágcsáló mindkettő. Akár kártékony
jelző is tapadhat hozzájuk. Bársony
az egyik alma, újságpapír is sajnált
volt másiktól, mert belőle fészket gyárt.
Kárt mindkettő ugyanakkorát okoz,
de csak ha szabadok és nem egy doboz,
másiknak egy kalitka a bölcsője.
Utóbbinak ugyanez lesz a börtöne.
Egyikért pénzt adunk a kereskedésben,
kiirtásáért fizetünk a másik esetében.
Mi is volt szegényeknek tulajdonképpeni bűne?
Kellett neki ide hozzánk, szabadnak születnie.
Egy nagy kalapáccsal a szenvedésüket
elvenni a pillanat tört része alatt.
a négy kicsit, ki miattunk árván maradt.
Befészkelt a házba egy egérfamília.
Mentségünkre legyen mondva,
mindent elkövettünk kelepcébe,
hogy ejthessünk őket lehetőleg élve.
Sikerült is fülön csípni a sok kis zsiványt
az nagyját élve, de volt ki a tortúrát
sajnos nem úszta meg ép bőrrel
s ez épp az anya volt ki befészkelt.
Rátettem a könnyű papírdobozt,
de túl nehéznek mutatkozott
és nem tetszhalált, de valóságost
halt szegény. Nem játszott sajnos.
A doboz alján a papírfoszlányok közt
az a bizonyos négy pici nyöszörgött,
kinek anyja nélkül nem órái,
maradtak csupán rövid percei.
Döntenünk kellett, hagyjuk veszni
őket éhen, mint akit a harag vezérel,
hogy hajlékába társbérletbe
engedélye nélkül költözni mert.
Vagy legyünk irgalmasak véres kézzel
s kegyesen vegyük elejét a szenvedésnek.
Utóbbi mellett tettük le a voksot
mert egérdajkálásra esély sem volt.
Törpehörcsögre vágyott az egyik ivadék.
Megkapta, benne a felelősség fejlődjék.
Nem véletlenül, néhány napja
gyarapodott a fészek alja.
Csupaszon, vakon kezdték pályájuk,
Mint akiknek származásuk miatt sanszuk
sem volt megérni a másnapot,
de a sors más lapot dobott.
Ők rabnak születtek, úgy is halnak meg,
parancsolunk nekik, nem mint egy szabad egérnek.
"De olyan cukik!" Milyen cukik, de tényleg?
Olyan cukik, mint akiket én magam öltem meg.
Olyan gyámoltalanok, kiszolgáltatottak
de bezárva nem motoznak, nem rágnak
megijednünk nem kell, nem szaladnak
át előttünk a fürdőszobában váratlan.
Rágcsáló mindkettő. Akár kártékony
jelző is tapadhat hozzájuk. Bársony
az egyik alma, újságpapír is sajnált
volt másiktól, mert belőle fészket gyárt.
Kárt mindkettő ugyanakkorát okoz,
de csak ha szabadok és nem egy doboz,
másiknak egy kalitka a bölcsője.
Utóbbinak ugyanez lesz a börtöne.
Egyikért pénzt adunk a kereskedésben,
kiirtásáért fizetünk a másik esetében.
Mi is volt szegényeknek tulajdonképpeni bűne?
Kellett neki ide hozzánk, szabadnak születnie.
RSS Feed
