Nyááár

Nyár van,vége a tavasznak,
a madarak már nem barátkoznak fióka nemzés céljából.
Perzsel a Nap a felemelő,
izzad a juhász, a fajfenntartáshoz nélkülözhetetlen testtájékát bántalmazó.

  Esik eső, száll a pára,
nem vágyik már pihe puha női szeméremtestre.
Veri a verejték cudarul,
s ha nagyon viszket odanyúl.

  Subáját le mégsem dobja,
ne lássék a hónaljgomba.
Folyik a víz, a sekély farpofa kanyonjában,
le nem dobja a szőr mentét.

  Pulijába, mi nem pulóver,
beletörli amit kipüfölt.
A kutyája nem lett boldog,
pofán gyűrte s lett egy buldog.

  Terelőebtől megfosztva,
rájött ezt biz elpuskázta, de nagyon.
Az eb minden vevőt megtép,
s vásárlástól veszi el a kedvét.

  Tüzesen sütött le az a bizonyos,
s szétfolyt tőle a juhász, mint a folyékony bélsár.
Délibábnak nézte a gémeskutat,
s ivás közben szépen belefulladt.