Mátyás a király

Mátyás király álruhában,
parasztok közé lopózott.
De a ruha nem leplezte,
úgy megkenték, csak fogódzott.

  „Ide merted tolni képed,
sanyargató despota?!
Csak pénzt sarcolsz ki,
de mit is adsz vissza?”

„A Fekete sereg, vagy corvinák?
Minket nem véd, nem olvassuk
Európa szerte híres mecénás vagy,
mi pedig már a gyökereket rágjuk?”

  „Nyögött Bécsnek büszke vára?
Alattad a süldő lányok is?
Mi addig magunkat fogtuk be,
mert elhajtattad állatainkat is.”

  „A törököt visszaverted,
így nem hagytál választást.
A pogányt meg nem ismertük,
de ez ország már nem hazánk.”

  „Nem tudhatjuk lehet-e másként,
máshol, hisz elköltöznünk tilos.
Kényedre, kedvedre gürcölünk,
te bujdokolva konzultálsz most?"

„Azt mondod a véleményünkre,
gondolatainkra vagy kíváncsi?!
Akkor az eszménk súlyát érezd,
hátadon, itt a husáng ihol ni!”