Másnap

Még el sem oszlott az ünnep kedélye,
vagy már szétoszlott a húsvét hangulatlansága...
Amikor többismeretlenes egyenlet eredménye,
már tegnap sem volt más, több, mint nulla.

Akkor ficcent be, mintegy hét-indításként
egy gyors és kíméletlen összdolgozói,
ámde annál annál fontosabb értekezlet,
melyet kötelezően nem hagyhattunk ki. 

El tudtam volna képzelni, hogy azt jelentik be
lelki, testi egészségünk megőrzése indokán
a reggeli kollektív tornát, vagy  tai chi-t vezetik be,
de nem, így csalódnom kellett sokadszorra már.

Arról sem volt szó esetleg közjutalmat szánnak
kinek-kinek kivívott, valóságos érdemei szerint,
a hírek pont ennek az ellenkezőjéről szóltak,
de legtöbbünk erre már csak lemondóan legyint.

Amiről nem szóltak: fizetésemelés, szabadság,
munka arányos megosztása, stresszprevenció,
kiégés megelőző eloltása, kiszámíthatóság,
itt élni, dolgozni, álmokat szőni, hej mennyire is jó!

Ha bárki is maró gúnyt, vagy iróniát
érezne ki somolyogva soraimból
szégyellje el, de nagyon magát!
Még ilyet! Viccet űzni a titkomból!