Mérleg

Már túl vagyok életemnek felén
talán,
de leírni éppúgy félek, mint
kiszámolni, s elhinni, hogy e
számítás nem csal, de ámít.

Örök illúzió marad a 
jövő,
mely megfoghatatlan távoli
vigaszom volt valaha,
s fiaskóim de jó volt ráfogni.

Majd sikerül, majd később!
Álmodtam.
Aztán rájöttem, hogy hiába reméltem
és inkább éltem volna többet előbb,
most nem érezném elveszve magam az időben.

Már elveszett minden fogható
remény.
Józan számítás, latolgatás
lépett helyébe még mi várható
s érezhető már a sorvadás.

Minden versem mit kikényszerítek
kapavágás
De nem a célja a földet fellazítani.
Ami itt készül nem más,mint sírverem.
Vetni nem szokás belé, csak emlékeztetni.

  Hogy volt egy ember itten kérem.
Egy férfi.
Aki még van ugyan – látszólag.
Senki. És nem lesz már semmi sem.
Marad mi más, húsból gyúrt gombolyag.