Movie

Különös kikapcsolódással
próbáltam fejemre telepedett
sűrű, szürke vagy kék fellegeket,
elkergetni heves lapátolással.

Most már tudom a módszer
nem alkalmas, a felleg túl
borzalmas volt, s alakult
méreggé a kívánt gyógyszer.

Régen összegyűjtött filmből
több is megnézésre érett,
csak halasztódott időhiány végett,
de ma kijutott az élvezetekből.

Csak háborúst, csak szomorút,
nem bíztam a véletlenre
ha belőle egy nem hangolt volna le
biztosítottam más kettővel a tuti borút.

Kellemesen keveredett bennem
a düh, a tehetetlenség és bánat
az emberiség iránt érzett őszinte utálat
és mindezt, csak magamnak köszönhetem.

Ha ugyanis nem akarnám, nem is látnám
hová s merre tart e csodás világ.
De tettem a memóriámba egy vastag pipát
s ceruzának használtam a film világát.

Okvetlenül fontos látnom: nem voltak
és nem is lesznek jobbak a lények
kik uralni vélik az egész földkerekséget,
kikhez képest a barbárok elsőáldozók voltak.

Öngólt rúgva, reményt vesztve
keresem a vigaszt
azt a bujkáló pimaszt.
Nem lelem, hisz az emberiség van elveszve.