Mit keresel ember?

Soha, semmikor és senkit
nem jó látni, ha egy kukafedőt felnyit.

A gyermekguberáló e rendszer szülötte,
borzalmas, de most „elsiklok” felette.

Éjféltájban elemlámpával kezében
minek a lelése, mi bárkit is vezényel?

Mit remélsz jóember találni a szemetesben,
fáradhatatlanul, hogy járod e szegény vidéket?

Szegény környékek kukája nem javakkal,
van teli, inkább nyomorral s ócskaságokkal.

Mit keresel ember mondd? Hadd segítsek!
Hadd dobjak olyat mit nappal sem lelsz meg!

Aranyat, ezüstöt? Az neked nem kell.
Erkölcsös zálogház nem veszi tőled el.

Kenyeret a moslékba, malacot nevelsz?
Ki vigyáz arra is míg te máshol szemelsz?

Ruhát, cipőt szeretnél? A méret nem számít?
Ép párat nem vetnek ki, épp ha csak a tag sántít.

Félek tőled ember! Tudom mit keresel?
Mindazt mi belőlem, oly könnyen veszett el.

Megmutattad, de te meg is tudod élni,
milyen is napról napra remény nélkül kélni.

A megalázottság nem a te, hanem annak
szégyene, kik téged kárhozottnak tartanak.

Ne csináld ember, ne nyisd ki a kukát!
Ne fokozd lelkiismeret furdalásom okát!

Tudom én azt nagyon jól. Akár én is lehetnék ott,
a szemetet nem értem, de miattam s helyettem túrod.