Mikor gyermek hazavágy

A fene sem hinné év közben,
ha eljön a vakáció, végre
egy gyermek nem a szabadba
vágyik, hanem be a szobába.

Nem is lenne ezzel semmi gond,
ha majdnem másfél hónapot
már nem henyélt volna idén,
csak döglött, s fetrengett a kanapén.

Nőtt is a hája rendesen,
rengett a segge fertelmesen.
Hiába dumálok neki nap mint nap.
De az ember neki csak pofázhat.

Nem értem a lelkivilágát,
most kaptam az iránymutatást,
anyám felhívott másfél hónap,
vagy talán fél év után, ó jaj!

Majd megbeszéljük a csíziót,
vagy nem, mert nem verem az ajtót
rá, hisz most a kamrába menekült
mert szuverenitása megsérült.

De majd kijön, ha megéhezik,
és ha leverem a lakatot ha tetszik
nekem, de még most nem, bosszút
forralok ellene, na nem túl hosszút.

Szabadon bocsátását feltételhez kötöm
mert szó ami szó egy kicsit tele van a ….
ha rendesen viseli magát,
talán kaphat még vacsorát.

Csúnyán nem beszél, de kicsit hazug
a lírai exegézisemre csak legyint
és nekem ez fáj itt legbelül,
de ez bíz kizárt, hogy kiderül.