Komponisták

Van az úgy, hogy valaki Isten kegyeltje,
olyan is kit romló hallással bűntette
egy és ugyanaz a személy, vagy három (?)
ez nagyban alapul a „pártálláson.”

  Hosszú és termékeny, gazdag és élvezetes
kevés akadt, de valljuk be e kivételes
helyzet termékeny embereknek, persze
hanyagnak is csak tucatszor adatott ezerévente.

Akadt kinek rövid, de igen velős
másnak nem tartalomban, de években erős
alkotói mozgástér állt rendelkezésére.
De melyik, mit is tett, az annak felelőssége.

Született sok szép, de sajnos még több ocsmány mű.
Komolyan felépített, dallamos és számtalan könnyelmű.
Kinek-kinek tehetsége, vagy gátlástalansága
lett motívuma, vagy épp fordítva: az akadálya.

Nagyot, maradandót ki szerezni volt képes
rossz menedzsment miatt maradt gyakran éhes.
Akinek hasonszőrű botfülű mecénása fogta
sete kezét, írhatott bármit, az vitte csak sokra.

Mára a különbség elenyészővé vált,
hisz ki hallgat ugyan ma már ilyen melódiát.
Jellegtelen puffogáson önkívületben fetreng
az ízléstelen, antimuzikális, élőhalott tömeg.

Nekik nem írni kihívás és nem bármit írni,
mert mint egy rossz piás mindent le bírnak nyelni.
Nem akadályozza őket ízlelésben, se nyelv, se gége.
Csak zörejeket lök eléjük kortárs szerzők serege.

Hiszem azt, hogy az ember nyitott a szépre,
vágyik kedves szóra, vágyik megértésre.
Egyensúlyt keres, más néven harmóniát
a belül továbbzengő, eredeti melódiát.

Nem kell tovább keresnie a skála széles
színt könnyen találhat az igényes
válasszon elsőként a mai születésnapostól
a felülmúlhatatlan, Amadeus Mozarttól.