Karácsonyi trilógia. Befejező rész.

Összetett szememmel alaposan körülnéztem.
A leltárt összeállítottam a következőképpen:

Láttam tömeget, tengerként hullámzót,
egymást megölni is képes ingerült vásárlót,
autókat sorban piroson, mint zöldön áthajtót,
egymásra okkal, ok nélkül veszettül dudálót.
Kereskedőt ki becsapott és tolvaj vásárlót,
gyereket, nyugdíjast a betonba taposót.

Nem láttam mosolygó, türelmes embereket,
előzékeny, érzékeny, empatikus lelkeket,
szívből segítő, másfelé hajló kezű szenteket,
az ünnep hangulatával feltöltődött kisdedeket.
Elbújtak előlem a példaértékű jellemek,
s a prófétaként feladatot mulasztó szellemek.

Nehéz elhinnem, hogy e barbárok szíve
képes lenne szeretettel telni meg szenteste.

Tanuláság ez, mind a bizakodóknak
hogyan áll ma a zászló a hazugoknak.