Időzavar

Ma hosszú idő óta,
nyugalmas napra
ébredtem, s nem
durva vekkerszóra.

Sikerült is az előnyt,
körülbelül délelőtt,
nullára redukálni.
Meghajolj a mester előtt!

Mire a kismutató,
a lassabban kúszó,
a hármasra elért,
én voltam az utolsó.

  Mindenki elkészült,
kényelmesen hátradűlt,
mert jól végezte dolgát,
Kevés hajam megőszült.

Most is idétlen verset,
a legutolsó percben,
kínlódva tákolok.
De nem látom az entert.

Tördelni már nem fogok,
az egész szöveg egybefolyt,
de a komputer segít nekem,
a betűk közt,helyettem vág sort.

Így a költemény „létrejött”,
bár egy kicsit olyan csökött,
nem jobban mint az agyam,
mely vetett ágyam felé lökött.

Késő kapaszkodni már,
mesés álompalota vár,
hol arról ábrándozhatok,
hogy lehettem ilyen szamár.