Hová lett egy büszke nemzet

Hazudunk reggel, hazudunk este
biztosítékot ez ki mégsem ver,
megerőszakoljuk önérzetünk,
vagy tényleg ennyire hülyülünk?

Hazudunk magunknak, hazudunk a másiknak
de azért a nagyobb sár az önámítás.
Büszke magyarok, ezt hogy bírja nyakatok,
az a kemény tartású merev hátatok?

Konkrétan a cipőjét törölte belétek,
kinek a legfontosabb kellene, hogy népe
boldogulását megteremtse
és nem, hogy diktatúráját kiépítse.

Nem érdekel a hivatalos álláspont.
Most megsértettek és ezzel pont.
Nem most először és nem csak engem.
Sok százezer, millió embert.

Az, hogy agymosottak, csak egy
politikusi vallomást tekintenek
minden baj okozójának, amiért
egy fővárost lerombolt a csőcselék

nem érdekel engem, mert klinikai
eset és szavazójogot, tőlük megvonni
kellene, ha a főbolond ezt komolyan
kimondta és ezt így is gondolja.

Ki hazudik, kinek emberek?
Ennél tovább hatalom nem mehet.
Milyen nemzet, kire sz@rnak és szétkenik,
aztán ezért meg is tapsolják a kutya úristenit?

Önérzet nuku? Büszkeség ohne?
Vagy ez is beletartozik? Ó ne!
Egy jó magyar kapásból hülye,
de ha mondják neki forr tőle a vére?

Minap küldtek minket a halál f@szára,
vissza-vissza a kietlen pusztaságra,
ahonnan valószínűleg egykor elindultunk,
és van ki szerint ott bizony jobb volt.

Kurultáj-rajongó sámánok örvendjetek!
Elhozták a rónát törzsfőnökeitek.
Ihattok akármennyi kumiszt, ehettek lepényt
mindannyian eljátszottátok, már a reményt.

István és Mária országa civilizáltnak épült,
erre emlékezzetek a Bazilikában, mikor seggetek kékül.
Ahová most kívánt minket e szittya magyar
nem más, mint az elkerült, kietlen magyar ugar.