Halál

Mikor éjjel találkoztam a Halállal,
eszembe sem jutott hellyel kínálni.
Nézett üres szemgödrű koponyával,
nem láttam még így szomorkodni.

Máskor sem volt sokkal jobban,
mert ami hiányzik az biz nincsen.
Jobban fel lehetne szerelve humorral,
én nem adok, hisz ez a féltett kincsem.

  Nem úgy van az, hogy csak jövünk
és aztán viszünk mindent ripsz-ropsz,
előbb asztalra illő tenni élet-gyümölcsöt,
mielőtt érett gabonaként aratni le fogsz.

  Sovány, vértelen, savanyú testre éhezel?
Mennyivel jobb a hájasra kacagott toka?
Ki boldog léte során végig csak énekel,
emlékezetes lesz bús életedben annak tora.

Így szóltam hozzá s láttam meg-megremegett,
éhes volt-e, vagy csak türelmetlen. Nem tudom.
Szavaim faltörő kosának nehezen, de engedett.
Viccet kezdtem mesélni, de fogta magát és elfutott.