Gipsz nix

Ma lefejtették és elővillant
négy hét rabság után a LÁB.
A gipsz már tovább nem bírta,
s a fejtőollónak megadta magát.

Felsóhajtottunk: „Megvan még!”
fakóbb bőrrel, sorvadt izommal,
de a röntgen nem mutatott törést,
így akár már indulhattunk is volna.

  Ám ekkor az orvos megálljt parancsolt,
s mi szót fogadtunk neki egy pillanatra.
Megspórolt nekünk egy hosszú sort
és legalább három kört a ispotályban.

Ortopédiára külön beutalóért mennünk,
már nem szükséges, hiszen ránézésre
akkora a lúdtalpa, hogy hanyatt löknünk,
nagyobbik kislányunkat nem is lehetne.

  Épp ott volt teljesen spontán, na mi?
Igen, egy elszigetelt gyógysegédbolt,
ami orvosok reklámja nélkül tengeti,
sanyarú „éltét” észak-svájci nívón.

Bementünk, kivártuk – bár indokot
tökölésükre szolgáltatni nem tudtak
- mivel nem volt, csináltak hát sort,
ezzel tőlünk értékes időt elloptak.

A pénzről ne is beszéljünk
és a TéBé finanszírozásról!
Gipszet Tüzépről szerzünk,
betétet Dzsepettótól máskor.