Ezüstvasárnap

Valahogy nem szállt meg az adventi hangulat
ezüstvasárnap varázsa, fapakolás közben.
Fokozta a semmi érzését a bedolgozott szombat.
A feladatok elől, a munka erdejébe szöktem.

Lélekseprés, szívporszívó, minő luxus manapság,
örüljön a paraszt, ha a karácsonyfa alá beesve,
elmélkedhet a családi békéről, a múlandóság
kínzó gondolatáról, vagyis vagyunk, de mi végre.

A mennyország közelebb kerül hozzánk halandókhoz,
szeretetmázban fürdetne, úgy komplett a marketing,
így fáradt ünnepek táján, de csak most nem máskor,
nem tudunk az ünnepre készülni. A kutyamindenit!

Év végi zárás, elszámolás, leltár, ajándékvásárlás,
készletek feltöltése, nagytakarítás, képeslapok küldése?
És persze mellette a monoton munka, az időpazarlás,
mert hatékonytalansága ilyentájt nem lehet kétséges.

Nekem lenne egy közérdekűm. Bejelentsem?
Emberek! Vegyünk vissza a tempóból kissé
és én megígérem nem dől össze a világ és vége
sem jő el. Oly abszurd mit szóltam(?), ki hinné...