Kis buta lila virág!
Örömre serkellsz.
Talán ilyen szó nincs is,
de azért még tetszhetsz.
Kis bamba fejedet,
arcomba tolod sután,
halandó szépségedet,
mi már fonnyadt lész délután.
Nem is tudtad,
a mezőn nyiladozva,
szürke napomat,
kiszínezed még ma.
Elég csak rád pillantanom,
ajkam mosolyra húzódik,
a szemem rajtad tartom,
homlokom simává válik.
Vékony, ámde szívós szárad,
tartja lankadó fejed.
Pihekönnyű illatod árad,
szirmaid közül, mit kitártál nekem.
Szépséged ámde mulandó,
nem vigasztal a tudat,
humuszodból újont sarjadó,
virág a vázába újra juthat.
Soha le nem tépnélek,
engednék az ősz ölelésének.
Szólítson ő pihenésre
s ne ember keze veszejtsen el.
Te csak kacéran, háborítatlanul
nyiladozz, hajladozz, kecsesen !
Ahogy nézlek, kimondhatatlanul
is suttogom, ismeretlen nevedet.
Örömre serkellsz.
Talán ilyen szó nincs is,
de azért még tetszhetsz.
Kis bamba fejedet,
arcomba tolod sután,
halandó szépségedet,
mi már fonnyadt lész délután.
Nem is tudtad,
a mezőn nyiladozva,
szürke napomat,
kiszínezed még ma.
Elég csak rád pillantanom,
ajkam mosolyra húzódik,
a szemem rajtad tartom,
homlokom simává válik.
Vékony, ámde szívós szárad,
tartja lankadó fejed.
Pihekönnyű illatod árad,
szirmaid közül, mit kitártál nekem.
Szépséged ámde mulandó,
nem vigasztal a tudat,
humuszodból újont sarjadó,
virág a vázába újra juthat.
Soha le nem tépnélek,
engednék az ősz ölelésének.
Szólítson ő pihenésre
s ne ember keze veszejtsen el.
Te csak kacéran, háborítatlanul
nyiladozz, hajladozz, kecsesen !
Ahogy nézlek, kimondhatatlanul
is suttogom, ismeretlen nevedet.