Biztos szentek

A biztos szentek ünnepén,
született e költemény.
A zavar-múzsa ihlette.

Kérdéseivel megsorozott,
elvárásaival ostorozott,
fényt ugyan már derítsek.

A közhiedelemmel ellenben
a mai nap olyan szenteknek
állít emléket, kik nem ismertek.

Egészen pontosan illik azokra
emlékezni, kik nem oly fontosak,
hogy külön napot érdemeljenek.

Hiába, szelektál az egyház is,
a címlapra kerüljön csak az így,
ki szervezetüknek a legkedvesebb.

Mert ugyan mi más dönt azonosak
között, kik ugyanannyira fontosak,
hiszen kiérdemelték a szent nevet?

Nincs talán Isten előtt egyenlőség,
győz a lobbi, célszerűség-népszerűség,
a többi a feledésnek homályába mehet?

Biztos szentek ők, ha azt mondják biztos.
Tetteikről – mivel zömük titokzatos -
nem tudni. Így is jár kötelező tisztelet?

Egy szent élete követendő példa.
De ha semmit nem is tudunk róla,
mitől lesz szemünkben szent a szent?

Mivel halottaink emlékét összekeverjük,
tudatlanul, akaratlanul, ismeretlenségük
kakukkfiókaként kerül ma megünneplésre.

Én ma is, holnap is elhunyt véremről
nem holmi homályos elvárt tiszteletből
- s az év minden napján - emlékezem.