Bendegúznak

Hát megérkeztél végre pajtikám?!
Jól megnézted, hová pottyansz?
Te választottad ki, úgy vigyázz,
most már nemet nem mondhatsz!

  Ez lesz a fészked hosszú évekig.
Az a meleg melletted anyukád,
remegő-nevető, büszke, vigyori
aki majd elájul,pedig az apukád.

  Dagad a mellük, miattad Te!
Lurkó! Anyukádé jobban,
vagy apukádé? Tudja a fene!
Anyukádé látványosabban.

  Ennek is oka van. A feneketlen,
bendőd, mely egész nap üres.
Igaz? Így érzed mikor rekedtre
bömbölöd magad,vágyva a tejre.

Megkapod, ne izgulj már vércsém!
Ó azok a fogatlan ajkak mit okoznak!
Ezt a fájdalmat a világ összes kincséért,
sem cserélné el az ölelő sápadt anyuka.

Megszolgáld ám a béred, hallod?!
Mosolyogj mindenkire, aki eléd,
teli kosarakban, ajándékot hozott!
Aztán hízzál szépen, a kedvükért!

  Engedd, hadd pátyolgassanak,
vitesd magad mindenhová ölben!
Kakálj és pisilj be jó gyakran,
apa rémet lásson, ha belenéz a tükörbe.

Te csak aludj, majd ők virrasztanak,
pocsold ki bátran a vizet pusziért!
És ordíts, hogy remegjenek a falak,
üvölts, üvölts a neked járó jussodért!

  Így leszel te a legnagyobb zsivány!
A leányszobák titkos álma, és réme
lányos asszonyoknak, úgyhogy hajrá!
Nőj nagyra szüleidnek szeme fénye!